Amit a néptáncóra épít — 6. rész
Mit jelent az improvizáció a néptáncban?
A magyar néptánchagyomány túlnyomó részének egyik legkarakterisztikusabb jegye az improvizáció vagyis a rögtönzés. Leegyszerűsítve ennek lényege, hogy a már meglévő tudásra építve egy adott pillanatban létrehozunk egy saját alkotást, produkciót. A néptánc esetében ez azt jelenti, hogy a már elsajátított tánclépéseket a saját elképzelésünk szerint fűzzük fel egy önálló folyamattá. Tulajdonképpen egy spontán előadás, amely „ott” és „akkor” jön létre. Hogy ez mennyire és hogy sikerül, nagyban függ az alkotókészségtől, a kreativitástól.
Nemcsak cél, hanem eszköz is
A táncművészeti alapoktatásnak is az egyik tantervben lefektetett képzési célja az improvizációs készség kialakítása, fejlesztése, így a néptáncpedagógiában az improvizáció nemcsak cél, hanem eszköz is, amely az alkotókészség fejlesztésére szolgál. A táncos improvizációs gyakorlatok a táncpróbák során különbözőek lehetnek aszerint, hogy mit szeretne vele gyakoroltatni a néptáncpedagógus, például, hogy a gyermek a tanult tánclépéseket a maga tudása szerint tudja összekapcsolni, váltogatni egymás után, vagy hogy egy adott táncos térben hogyan tud haladni, megfordulni a tanult tánclépésekkel stb.
Mint a LEGO: kevés elemből is sokféle
A néptáncpedagógia mai álláspontja szerint az improvizációs gyakorlatok már a tanítás kezdeti fázisának is szerves részét képezik, mivel a rögtönzött táncalkotás az egyik fő jellemzője a magyar néptánckincsnek, illetve ez segíti legjobban a tánc nyelvén történő önkifejezést. Így akár két-három alapmozgás, egyszerű motívum elsajátítása után is sor kerülhet az improvizációs feladatokra. Pont úgy, mint egy LEGO játékban; két-három-négyféle építőelemből mindenki a saját fantáziájának megfelelő kis építményt hozhat létre. Minél hamarabb találkoznak a gyerekek ilyen gyakorlatokkal, annál nagyobb gyakorlatra tesznek szert, a sokféle próbálkozással egyre „színesebb”, különlegesebb, ugyanakkor egyedibb megoldások jönnek létre. Ugyanakkor egyre kevésbé lesz ez számukra ijesztő, szorongást keltő helyzet.
Mi zajlik a gyerekben rögtönzés közben?
Igen hasznosak ezek a feladatok, mert a táncos gyereknek egyszerre kell előhívni a memóriájából és alkalmazni a meglévő ismereteit (munkamemória fejlesztés is egyben), koncentrálnia (figyelemfejlesztés), az elemekből egy koherens egészet létrehozni (szintetizálás). Mindezt magabiztosan kell előadni. Hasonló a helyzet, amikor az iskolában fogalmazást kell írni vagy éppen szóban felelni.
A táncpróba végi miniprodukciók
Gyakori, hogy táncpróba végén a gyerekek nagy körbe leülve egymás előtt bemutathatják az órán tanultakat, így önálló kis produkciókat hoznak létre.
Ilyenkor mindenkire sor kerül és mindenki kap dicséretet, és tapasztalatunk szerint még a félénkebb, visszahúzódó természetű gyerekek is idővel kinyílnak, bátrabbá, magabiztosabbá válnak. Az önálló alkotás felett érzet sikerélmény mindenkinek önbizalmat ad. A nyugodt, kiegyensúlyozott, magabiztos helytállás egy szereplési vagy akár megmérettetési helyzetben elengedhetetlen feltétele az iskolai jó teljesítménynek. Sajnos, sok gyermek hiába tanul és tudja a tananyagot, de túlzott izgalma, debilizáló (gátló, teljesítményrontó állapot) szorongása miatt alulteljesít, mivel a stressz csökkenti a koncentrálóképességet, amely teljesítményromláshoz, majd többszörös kudarcélmény után akár önértékelési problémához is vezethet.
Dicséret és építő kritika
A „miniprodukciók” után sokszor a gyerekekkel közösen nem csak tapssal, hanem építő kritikával is értékeljük a látottakat, kitérünk az ügyes megoldásokra és az esetleges hiányosságokra is. Ezek a gyakorlatok nagy szerepet játszanak a megfelelő önértékelés és egészséges önbizalom kialakulásában, továbbá a megfelelő arányú dicsérettel és kritikával segíti a gyerekeket abban is, hogy reálisan tudják megítélni saját teljesítményüket. Az alkotókészség, az önkifejezés mellett a gyermek önképét is fejleszteni tudjuk, így lesz a táncos improvizáció a személyiségfejlesztés egyik fontos eszköze.
Kérd el az ingyenes útmutatót
Mikor érdemes kezdeni, mi a különbség egy alapfokú művészeti iskola, egy néptáncegyüttes és egy hagyományőrző csoport között, mire figyelj a csoportválasztásnál, és mit ne vegyél meg elsőre — mind benne van.
Az itt megjelent cikksorozat minden darabja Hudákné Farkas Sára (etnográfus, néptánc- és fejlesztőpedagógus) 2017-ben írt szakdolgozatának szemelvényeiből áll, azok leegyszerűsített változatai; újraszerkesztve, kiegészítve néhány magyarázattal a könnyebb érthetőség és olvashatóság érdekében. Ezért nem tartalmaz néptánc módszertani leírásokat, gyakorlatokat, forrásmegjelölést, hivatkozásokat, lábjegyzetet és bibliográfiát sem.
Az eredeti szöveg „A NÉPTÁNC MINT PREVENTÍV KOMPLEX FEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉG” címmel íródott az ELTE PPK Fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzés zárásaként.